Erről soha, senkinek.
Onnantól ködbe veszett minden. Nem éreztem az étel ízét, nem követtem a beszélgetést. Valahányszor nevetett vagy rám nézett, úgy feszült meg minden idegszálam, mintha a legapróbb hiba, egy árulkodó pillantás is menthetetlenül elárulna.
A feleségem azóta is azt hiszi, csak kicsit „félénk” vagyok a mostohaanyjával. Néha még viccelődik is rajta.
De az igazság az, hogy attólaz estétől kezdve tudatosan tartom a távolságot. Nem azért, mert maradt bennem bármi érzelem — hanem mert egyetlen rossz mondat, egyetlen megrebbenő tekintet romba dönthetné mindazt, amit azzal a nővel építettem fel, akit most valóban szeretek.
És ezt a kockázatot soha nem vállalhatom.
Folytatás a következő oldalon
