Ez a fajta étel minden templom pincéjében felbukkant a büféasztalon a 70-es évek közepétől a 2000-es évekig, általában egy ütött-kopott üveg tepsiben, aminek az aljára valakinek a nevét vésték. Az anyósom „csirkecsülöknek” hívta, és nem hiszem, hogy valaha is hazavitt volna belőle maradékot.
Csak három hozzávaló van benne, semmi különös, de ahogy a szósz a csirke köré süllyed, fényes, ízletes mázat hoz létre ragacsos, karamellizált szélekkel, amire az emberek emlékeznek. Ez az a recept, amit még mindig kérnek tőlem temetéseken, babavárókon és minden kisvárosi vacsorán.
Üveg tepsiben régimódi templomi csirkével egy vidéki konyhaasztalonEz a csirke tökéletes egy tál puha krumplipüré vagy vajas sült tojásos tészta mellé, ahol az összes extra szósz beszívódik. Közös étkezéshez általában egy fazék sült rizzsel, egy nagy zöldsalátával és egy kis vajas sült kukoricával vagy zöldbabbal tálalom.
A kenyér vagy a puha fehér kenyérszeletek nagyszerűek a szaft felitatására. Másnap is finom, ha rizzsel tépkeded, vagy egy kanálnyi maradék szósszal puha zsemlébe töltöd.
Folytatás a következő oldalon
