Továbbiak felfedezése
desszertek
Édesség rendelés
Csokoládé
Amikor lekapcsolták az életben tartó gépeket, a csend szinte elviselhetetlenné vált. Abban a pillanatban Elena valóban felfogta, mit jelent az, hogy „soha többé”. Soha többé nem marad Leo cipője az ajtó mellett. Soha többé nem kéri azt, hogy „még egy mesét”. Soha többé nem tölti be a házat a nevetése.
A veszteség azonban nem egyedül érkezett; magával hozta a következményeit is. Mark, Elena férje, a maga módján tört össze. Aznap ő vitte Leót a parkba, és a bűntudat szinte felemésztette. A gyász nem közelebb hozta őket egymáshoz, hanem inkább keserűséggé és haraggá keményedett. Néhány héten belül Mark elment. Nem tudott Elena szemébe nézni anélkül, hogy újra ne látta volna azt a pillanatot, amelyet legszívesebben kitörölt volna az emlékezetéből.
Elena egy olyan otthonban maradt egyedül, amelynek minden sarka arra emlékeztette, hogy valami túlságosan korán ért véget. Leo táskája ott volt, ahol hagyta. A cipői az ajtónál álltak. A zsírkréták szétszórva hevertek a szobában.A kórházi intenzív osztályon, Leo utolsó óráiban volt valaki, aki némán mellette maradt. Dr. Aris. Nem beszélt sokat, mégis kapaszkodót jelentett. Megfogta Elena kezét, éshalkan ennyit mondott: „Tarts ki. Ne hagyd, hogy a fájdalom győzzön.”
A következő hónapok a gyászról szóltak. Előfordult, hogy Elena képtelen volt felkelni az ágyból. Máskor csupán azért ment ki a szabadba, hogy önmagának bizonyítsa: képes rá. Eljárt egy gyászfeldolgozó csoportba, és apró szokásokat alakított ki a mindennapjaiban. Elültette Leo kedvenc virágait. Leveleket írt neki olyan dolgokról, amelyeket a fia már nem láthat.
Folytatás a következő oldalon
